Az apai jogállás alapulhat házassági köteléken, reprodukciós eljáráson, apai elismerő nyilatkozaton és bírósági határozaton.

A házassági kötelekén alapuló vélelem

A gyermek apjának – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt. A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt. Fontos kiemelni, hogy ebben esetben a házasság fennállásához köti a jogszabály a jogkövetkezményt, nem pedig a házastársi életközösség fennállásához. Azt a helyzetet, amikor az anya a fogamzáskor már nem élt együtt a férjjel, de a házassági kötelékük még fennállott, tehát a gyermek biológiai apja és a vélelmezett apa esetleg nem esik egybe, a jogszabály egy „egyszerűsített” bírósági eljárásban engedi rendezni.

Nincs szükség tehát az apaság vélelmének megdöntése iránti perindításra, ha az apaság vélelme az anya házassága alapján áll fenn, a házastársak életközössége legalább háromszáz napja megszűnt, és az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik, a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak kívánja elismerni. Ebben az esetben a bíróság nemperes eljárásban a vélelmezett apa, az anya és a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal magáénak elismerni kívánó férfi közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja. Az apaság kérdését ugyanebben az eljárásban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni.

Kelt, Kiskunfélegyháza, 2026. január 28.