A tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles. A tartásra kötelezett kötelezettsége kiterjed a tartásra jogosult lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére. A tartási szerződést írásba kell foglalni.

Általában a szerződések létre jöhetnek szóban, írásban, esetleg ráutaló magatartással. A tartási szerződés azon szerződések közé tartozik, ahol az írásba foglalás érvényességi kellék. A szerződés alapesetben visszterhes, vagyis az eltartott valamilyen vagyontárgy- sokszor ingatlan – tulajdonjogát adja át az eltartónak, aki ezért az eltartó eltartását vállalja. A tartási szerződés alapján az eltartó nem elsősorban és nem csak pénz szolgáltatására, hanem természetbeni tartásra, különösen gondozásra és ápolásra is köteles az eltartottal szemben. A szolgáltatások pontos körét és terjedelmét és azt, hogy az eltartott a saját tartásához hozzájárul-e vagy a rendszeres jövedelmével szabadon rendelkezik, a szerződésben kell szabályozni. Mivel az idős ember általában az egyetlen ingatlanát adja át az eltartás fejében, ami egyben a lakhatását is biztosítja, szükséges azokat a garanciákat is a szerződésbe építeni, amelyek a tulajdonossá váló eltartóval szemben is megvédik az eltartott érdekeit. Ezek miatt is, de figyelemmel az írásba foglalásra és – ingatlan esetében – az ügyvédi ellenjegyzésre és a kötelező jogi képviseletre is, érdemes ügyvédhez fordulni ennél a szerződéstípusnál is.

Kelt, Kiskunfélegyháza, 2022. december 7.